A kérdés apropóját az adja, hogy az egyik kollégám (bróker) holnap lesz 40 éves. Dumáltunk egy kicsit reggel, én a reggeli feketém szürcsöltem, ő meg kisdobosként szavalta el az életét meg a gondjait. Csak ültem vele szemben és azon tűnődtem, vajon mi a frász van ezzel az emberrel.
Egyre csak bővül az ügyfélköre, ha így folytatja, nemsokára hét számjegyű jövedelmet vághat zsebre. Jó csaj a felesége, két iskolás gyereket görgetnek a budai házukban. A svájci frankos hitelüket már kiköhögték, egyéb adósságuk nincsen. A tag amúgy eddig marha ügyesen lavírozott az életben, valahogy mindig elkerülte az extra híg fost.
Hirdette tovább az igét, aztán a sztori végére csak összeállt a kép: kevesli a fizetését. Beleragadt a kávézaccba a kiskanalam, főleg azért, mert ezt már ezerszer hallottam tőle. A vicc az, hogy bőven elég nekik a havi zseton, sőt még az asszony is hozzájárul a büdzséhez, tehát anyagi gondokról nincsen szó.
A megoldás egyébként két szó: sose elég. Legyen szó akár pénzről, autóról, utazásról, házról vagy éppen a csajokról. Gondold csak végig magadon: amikor megkaptad a legelső fizetésed, még madarat lehetett veled fogatni. Úgy érezted, hogy tiéd világ, senki nem állíthat meg. Aztán teltek a hónapok, hirtelen megnőttek az igények és innentől kezdve szűk volt a havi keret.
Fizetésemelés, másik munkahely, bónuszok, jutalékok mind-mind tudtak még néhány nap örömöt csempészni az életedbe, de igazából sose voltál elégedett a pénzeddel.
Így van ez egyébként a tőzsdei nyereségekkel is. Tavaly az egyik ügyfelemnek bőven két számjegyű nyereséget gereblyéztünk össze, majd mikor januárban meghívott ebédelni, azért csak odavágta nekem, hogy „karcsú volt a tavalyi évi nyerő, nemde?”. Rohadt pipa lettem rá, napokig nem is akartam vele beszélni. Aztán rájöttem, hogy ez nem az ő hülyesége, hanem csak egy általános emberi vonás. Sose elég.
