Borzasztó fejfájás kerülget a tegnapi esti koccintás miatt. Szerencsére a tőzsdéken mindenki a ciprusi bohócokkal van elfoglalva, ezért senkinek sem tűnik fel, hogy reggel óta félórás etapokat tartok a klotyón. Az asztalelrendezésünk a klasszikus multis konfigurációhoz képest túlzottan szellős: nem lógunk egymás szájába, de nem is tudok rendesen pihenni.
Egy másik cégnél történt, hogy a kollégám nagyon erős partit adott az ügyfeleinek egy este. A probléma az volt, hogy a nagyfőnökünk a következő nap reggelre és délutánra dupla névsorolvasással fenyegetőzött. A srácnak már márciusban elfogyott az éves szabija, ezért hajnalban matt részegen bejött kereskedni. Mondjuk két gombot se tudott lenyomni, úgyhogy a kézfeltartás után szépen befeküdt az asztala alá szunyókálni, én meg rátoltam a forgószékét.
Napközben párszor rázendített a horkolásra, végre legitim módon rugdoshattam. 2 körül úgy tűnt, hogy megússza a dolgot, a délutáni raporton viszont elvérzett: az idióta bekapcsolva hagyta az out-of-office értesítést a gépén. A boss majd szétrobbant az idegességtől, végül néhány napnyi kölcsönös erőfitogtatás után maradt a srác, de a bónuszán végigszaladt a fűnyíró az azt követő két negyedévben.
Azóta tudom, hogy csak nagyban érdemes játszani. Még a 2008-2009-es időszakban esett meg, hogy mindenki a hattyúdalát fogalmazta a tőzsdéken. Mi viszont tudtuk, hogy ebben a buliban sohasem fújnak visszavonulót a szervezők. Itt nincs face control és ruhatár sem, viszont a piafogyasztást felpörgető lányok végeláthatatlan sorban kígyóznak.
Ennek tudatában szerveztem meg az addigi legnagyobb ügyféltalálkozónkat. Az összes zsíros londoni, frankfurti és bécsi ügyfelet összetrombitáltam Budapestre. Nem volt egyszerű történet, mert akkortájt már az összes külföldi bankháznál szigorítottak az ajándékozási elveken, vagyis minden egyes tárgyi ajándékot le kellett jelenteniük. A malévos ismerősöm végül néhány Deák úrért cserébe talált megoldást a problémára, úgyhogy sima volt az út a külföldi cimboráknak egy kis pesti „városnézésre”.
A csapat vegyes összetételű volt, már akkor akadtak 40-en felüli játékosok, úgyhogy előre kellett gondolkodnom. Az egyik IT-s arcot bíztam meg azzal, hogy szerezzen Viagrát, de a tagnak annyi esze volt, hogy saját maga ment a gyógyszertárba kiváltani a receptet. Ez akkor volt szívás, amikor egy évvel később az aktuális nyestjével együtt mentek be ugyanabba a patikába aszpirinért. Nem nézték meg nagyon a csajt.
A bulira csak nehezen hangolódtak rá a külföldi arcok, de négy karton Crystal után azért oldódott a feszültség. A buli csúcspontját az jelentette, amikor bejelentettem, hogy eggyel kevesebb hoszteszt intéztem aznap estére. Egy felbolydult méhkas hozzájuk képest tibeti szerzetesek szeánszának tűnt, de ahogy teltek az órák, mindenki megtalálta az esti feleségét a buliban.
Az eseményt még hónapokon át emlegették, ami különösen jót tett a céges profitszámoknak. Más kérdés, hogy időről-időre elfelejtenek minket az ügyfelek, ezért a jó kapcsolat jegyében rendszeresen jártunk velük Forma 1-es futamokra, vagy tettünk tanulmányi kirándulást Balin vagy éppen Bora Borán. Az egész csupán a céges könyvelőnknek nem tetszett, akinek hetekbe telt kitalálni, hogy a kurvákat és az utazásokat hogyan is lehetne leköltségelni...
