Ma döbbentem rá, hogy minél puccosabb egy étterem, annál kevesebb fogalma van arról, hogyan kell egy jó somlói galuskát készíteni. Budapest egyik Michelin-csillagos étterméről van szó, ide csak azért jöttünk az egyik ügyfelemmel, mert ismeri a főnököt és kapott valami nevetséges kedvezményt a számlából. Mindig megmosolygom az ismerőseim brifkóját: a bababolti kupontól kezdve a smart-kártyán át az ikeás plasztikig mindenféle voucher ott figyel náluk.
Az nem zavar senkit sem, hogy az érintett vállalatok milliárdokat kaszálnak csak abból, hogy a bevásárlási szokásaikat eladják a marketingcégeknek és multiknak. Egy másik ügyfelem az egyik holland székhelyű multinál dolgozik, a munkája nagyrészt abból ál, hogy a tacskótól és hasonló cégektől kapott statisztikai adatokat értékeli ki.
Mindez csak azért érdekes, mert manapság a kollégáim szélütést kapnak egy-egy spamtől, ami e-mailben vagy akár SMS-ben érkezik. Eközben valami pitiáner kedvezményért cserébe tálcán kínálják az életüket. A legnagyobb hipermarketek például termékre és beszállítókra vonatkozóan is rendelkezésre bocsátják a vásárlási adatokat. Nem csupán azt tudják megmondani, hogy a kutyakaja mellé általában sonkát és pelenkát is vásárolsz, hanem azt is ki tudják mutatni, hogy azt melyik polcra kell tenni, hogy a lehető legtöbbet vedd meg belőle. Amíg ilyen idióták a vásárlók, addig az én emberem is gennyesre keresi magát a multinál.
Más kérdés, hogy a srácnak lövése sincs a tőzsdéről, pedig az összes brókercégtől, banktól megkapja a hírleveleket. Nemrég beültünk sörözni és természetesen szóba került a tőzsdézés. Egyszer csak elkezdett mesélni egy részvényről, amiről egy héttel korábban a cégünk elemzői raktak össze egy pofás anyagot. Az emberem szinte szóról szóra mondta vissza az anyagot, úgyhogy két kérdéssel sikerült teljesen összezavarnom.
Évek óta veszekszem az elemzőkkel, hogy jó amit csinálnak, de mégis olyanok mint egy gittegylet. Ülnek a kalickában és nyakatekert, érthetetlen, blikkfangos kifejezéseket írnak le. Valószínűleg tartós merevedést is kap a többségük, amikor viszontlátja magát az újságban vagy az interneten. Az én ügyfeleimnek viszont nincs ideje dekódolni ezeket a frázisokat, sőt minél több szakzsargont olvasnak, annál nagyobb ívben szarnak az egész tőzsdézésre. Mióta mondom, hogy úgy kell kommunikálni az ügyfelekkel, mintha a vasárnapi ebéd receptjét diktálnád le neki lépésről lépésre…
