Lassan a hónap közepénél járunk, és még mindig nem készült el az áprilisi jutalék-elszámolásunk. Persze már kiabakuszoztam a pontos összeget, de a könyvelésünk szeret kotlani a számokon, mint egy igazi férfi a klotyón. Nagyapám ugyanilyen, náluk vidéken tüchtig módon be van készítve a Füles, a ceruza, a hegyező és a kisrádió a helyiségbe. Nagyanyám szerint ez a privát szféra tartja egyben a házasságukat 30 éve.
Az egyik volt ex-kollégám ugyanerről volt híres, nem egyszer komplett órákra tűnt el az irodában. Lehet, hogy szimplán csak szeretett olvasgatni a porcelánkamionon. A menedzsment nagyon szerette, minden hónapban egy zsák lóvét vitt haza, amit soha sem értettem. Eleve nem lehet megbízni egy olyan emberben, aki az inge alatt trikót visel. Főként, ha a te pénzedet kezeli. Olyan, mintha a vadiúj Aston Martin DBS-be fagolyós üléshuzatot raknál.
Sokszor beszélgettünk, aztán egyszer mondott egy sztorit. Amerikában, New Jersey államban dolgozott, a Hudson-folyó jobb partján, ami nagyon közel van New York-hoz. Előnye, hogy sokkal kellemesebb az adórendszere, mint a túlparton pöffeszkedő államnak. Hátránya, hogy kimaradt az igazi manhattani vérkeringésből.
Szóval a srác kihasználta a vagyonkezelés minden lehetőségét. A tőzsdézés során mindig te döntesz a pénzedről. Te adod a megbízást, te határozod el, hogy mikor és milyen terméket, mennyiért akarsz megvenni. A bróker sztorizgathat neked, de a végső döntés és a felelősség a tiéd (a nyereség és a veszteség is).
A vagyonkezelés során viszont átadod a kormányrudat egy szakembernek, akit nem nagyon ellenőrizhetsz. Félévente, évente találkoztok, mosolyog és elmeséli, hogy milyen volt a piac; de mindvégig a te pénzeddel játszik. Nem kell felhívnia és nem kell a hülyeségeidet hallgatnia minden alkalommal, amikor a te pénzedet fekteti be, vagyis elvben sokkal nyugodtabban tudja termelni neked a lóvét. Ezzel önmagában nincsen gond, mert a legtöbb esetben a vagyonkezelő erősen érdekelt abban, hogy mindketten nyerjetek.
A kolléga viszont kiszimatolta az ellenőrzés területén meglévő űrt. Ahelyett, hogy az ügyfelek pénzét forgatta volna, csak a saját pénzével zsonglőrködött. Az ügyfelekkel órákon keresztül trécselt telefonon, de pénzt nem termelt. Ez sokáig nem tűnt fel a cégnek, ám az egyik nyári szezonra felvettek pár stréber diákot a Princetonról. Ezek a tipikus minden lében két kanál diákok, akik soha sem viszik semmire az életben, viszont hajlandók éjjel-nappal a cég adatait bújni. Hát ez lett a veszte az arcnak.
A menedzsment roppant elegánsan vált meg tőle: főnök egyik reggel betoppant az irodájába és átadott neki egy csavarhúzót – épp csak az ajtón lévő névtábláját kellett leszerelnie...
