A minap megint elkeveredtünk egy tromosba (értsd: elektromos kaszinó), mindez persze azért gáz, mert előtte egy viszonylag nagyobb összeg veszett oda a spanyolasz összecsapáson. Miközben kikértem a szokásos cappuccinot cukor nélkül, rájöttem, hogy a kaszinós hostessek pont olyanok, mint a pincérnők az éttermekben vagy az önkiszolgáló kajáldákban. Meddig tart a mosoly? Hajszálpontosan a borravalóig.
Ha vastagon adsz, megjegyzik az arcod és legközelebb is megkapod a kötelező smúzolást. Ha nem adsz, akkor meg azért jegyzik meg a képed. Mondjuk Sanyi haveromat ez nem különösebben zavarja: sportot űz abból, hogy nem ad borravalót. Sehol. De tényleg. A Forte Pizza 995-ös akciós pizzáját se tudja addig lepasszolni a futár, amíg a Mátyásból visszajáró 5 forint nem figyel a pizzás doboz tetején.
A másik madarat egyébként az azóta már víz alatt lévő brókercég vezérigazgatóm jelentette, aki majdnem kirúgta a nála 6 éve dolgozó recist, mert egyszer rosszul számolta ki a 20%-os borravalót a futárnak. A tag mániája az volt, hogy ha nem adsz elég borravalót a futárnak, akkor legközelebb beleturháznak vagy köpnek a kajádba. Jelzem a válság miatt futáriparágba igazolt ismerősünk példája ennek kissé ellentmond.
Őt már nem különösebben érdekli a borravaló, ugyanis házhozszállítás előtt rendszeresen belezabál a kajákba. Somlóik, raguk, tiramisuk, köretek mesélhetnének arról, hogy milyen gyorsan képesek eltűnni 15mp liftezés alatt vagy két emelet között.
A gyorsaságról jut eszembe a kaszinós sztori. A ruletten az utolsó néhány gurítást általában külön monitoron, állványon vagy kijelzőn vezetik, hogy mankót adjanak azoknak, akik a percenkénti ismétlésben hisznek. Amikor megérkezett a cappuccinom, arra eszméltem, hogy az utolsó 15 szám mindegyike piros volt. Ez nyilván csak a véletlen műve, de tizedmásodperc alatt nyilallt belém a felismerés, hogy kéne már jönnie egy fekete számnak. Hogy miért? Mert túl sok volt a piros. LOL. Nem áll túl stabil lábakon az indoklás?
Az ügyfeleimnek ezt a példát szoktam felvázolni, amikor egy olyan részvényt ajánlok, ami mondjuk 15 napja megállás nélkül esik. Mi a reakciójuk rá? Hogy felejtsük el, ez nem rulett, hulló kés alá ne álljunk be. Az mondjuk nem zavarja őket, hogy 10-ből 7 alkalommal nyertünk az ilyen sztorikon. Sőt, ha rákérdezek, hogy a lányuk miből ment nyaralni Ausztráliába télen vagy honnan is lett zseton az új 5-ösre, akkor hirtelen megáll az a bizonyos kés a levegőben. Pedig a történet egy és ugyanaz. A különbség az, hogy az előbbi puszta szerencse, az utóbbi viszont pszichológia: ezt könnyű elfogadni, de nehéz megérteni. Na ehhez kellek én.
