brókercég

Tőzsde, befektetés, profit, EBITDA, megtérülés - csak néhány szó abból, amit rajtunk kívül senki se ért. Naná boldogok vagyunk, hogy megcsináltuk a saját elit klubunkat, csak hát ebből nem gazdagszunk meg. Egy kör stampó mellett megalakultunk, hogy konyhanyelven magyarázzuk el ezt az egész mutatványt.

a facebookon is

ééééés megindulunk

2012.06.06. 21:19 brokerceg

Rohadtul nem úgy tűnt, hogy valaha is el tudjuk kezdeni. A koncepcióval már kész voltunk egy hete, viszont csak tökéleteset akartunk kihozni belőle. Kb. ugyanazt érzem, mint amikor 2005. december 5-én megszólalt a Disco Shit a Rádió 1-en. Bárány, Jován, Lauer, Antonyo, Soneec és Danny L voltak a korszak nagyjai. Akkor még a Hajógyárin pörgettek (hello Vizo), és a tinilányok a klub wc-jében sorban cidázták volna őket.

rai-club.jpg

A Disco Shit azért volt más, mert pont akkor lettem szerelmes a house zenébe – és persze pont úgy éreztem magam, mint amikor a filmekben a kölök tátott szájjal áll a vaskapu előtt. Az iparág sztárjai persze jönnek-mennek (inkább csak mennek), ezért a fenti gang neve ma már abszolút nem cseng trendi módon. Lásd, most az ex-E-Klubban pakolják a lemezeket, hát mit ne mondjak, szép karrier.

Ez a sztori persze nem csak a zene világára érvényes, hanem az élet minden területére. Kedvenc sztorim a Polaroid. Azért vált szívügyemmé, mert már minden nap kiugrik valaki a bokorból, aki az Apple mindenhatóságával vagy éppen örök életével roadshow-zik (értsd, terjeszti az igét). A ’80-as években családi ereklye volt egy Polaroid gép, tessék megnézni, hogy manapság mennyiért vesztegetik ezeket a hulladékokat. Na meg, hogy ki az a madár, aki a digitális képek korában még ezzel bohóckodik.

polaroid-iphone-sticker.jpg

Megmondom miért érdekes ez: a legtöbb befektető hajlamos feleségül venni a befektetését. Vagyis ha jó hír jelenik meg a cégről (amiben részvényes), netán felfelé megy az árfolyam, akkor totál happiness van. Ha viszont záporoznak a negatív hírek, akkor jön a kapcsolati válság, a tányértörés és a mély depresszió. Csak halkan jegyzem meg, hogy ennyit nem ér az egész.

A tőzsde befektetések olyanok mint a pasik vagy a csajok: jönnek-mennek. Mindig lesz újabb, jobb, szebb, faceliftes vagy éppen nagygenerálon átesett. Vagyis nem szabad ragaszkodni sokáig egy pozícióhoz sem. Be kell húzni a stopokat, amik a hülyeségektől védenek meg (hello, itt most nem feleséget vagy férjet castingolunk!). Fájdalmas lesz, úgy érezzük majd, hogy félrelépett a befektetésünk, de sajnos annyi a fos a tőzsde tengerén, hogy másképpen nem tudunk felszínen maradni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://brokerceg.blog.hu/api/trackback/id/tr334570149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása