brókercég

Nem-nem, nem a nyerő vagy éppen bukósorozatok. Már megint rulett (mi más?), a megoldás pedig a keréken található (kisszéria, nagyszéria és orphelin). Amikor múltkor a Vegasban gurítottunk, akkor esett le a tantusz. Hogy miért is tőzsdéznek az emberek. A rulettnél vagy a blackjack-nél jól modellezhető, hogy mekkora eséllyel nyersz vagy vesztesz. Elárulom, hogy hosszú távon vesztesz, mert minden okoskodás elhal ott, hogy a kaszinó pénze a te vagyonodhoz képest végtelen.

A tőzsdén nincsenek kőbe vésett értékek, nincs fix kifizetés sem. Mégis több embert mozgat meg, mint a kaszinó. A vonzerejét az is növeli, hogy akár otthon ülve, egy szál faszban, a reggeli cappuccino habját kortyolgatva is lehet két kattintással milliókat nyerni (bukni). Mi más kell még, hogy mágnesként vonzza az embereket? Néhány jó sztori, amit este a barátnőkkel folytatott csajos beszélgetésben vagy a haverokkal a sörözés (kamikaze-körök) alkalmával el lehet puffogtatni. Ez már megalapozza a helyünket a társaság ranglétráján.

Például: egy nap alatt 97%-os bukta vagy éppen triplázódó árfolyam? A napi rutin része. Nekünk már a szemünk se rebben, mivel egy ilyen sztorikban általában két fajta ember érdekelt: az egyik, aki már régóta benne ül, elég komolyra dagadt a buktája és kb. ezekkel az ugrásokkal szűnik meg a vesztesége. A másik klasszikus típus, akik azért bosszankodnak, mert kimaradtak a sztoriból. „Vettem volna, kellett volna nekem is, miért maradtunk le” – hallom ezeket naponta százszor, de már pofát se vágok, mert tudom, hogy ők azok, akik „megmondták”.

Ez a legszebb a tőzsdében: ha valaki bukott 10-20-50%-ot, azt kb. három nap alatt megemészti és utána újult erővel szippantja be magába a tőzsde csodavilága. Ha viszont lemaradt valaki egy 5%-os nyereségről, akkor már áll a bál, megy a kurvaanyázás. Ez amúgy az életben is igaz (sőt ott a leginkább): ha sorban állsz egy leértékelt kanapéért, de menetközben elfogy, akkor azon elég hamar túllépsz. De ha megveszed a legújabb 177cm-es Sharp LCD-tévét és másnap meglátod az újságban 10%-kal olcsóbban, nem megfojtanád a szaturnos gyereket, aki rád sózta tegnap a cuccot?

Ez a szó jutott eszembe reggel tusoláskor (a legjobb gondolatok mindig ekkor jönnek), amikor a mostani bejegyzésen kattogtam. A tőzsde és a racionalitás volt a kiindulópont: bár ez önmagában is erős párosítás (olyan mintha a csajommal javíttatnám meg a laptopomat), csöppet karcsú ahhoz, hogy ebből építkezzünk.

Amikor a tőzsdére terelődik a szó egy beszélgetésben, akkor a legtöbben a veszteségeiket hangoztatják. Néhányan furcsa módon hátradőlnek ilyenkor (ők már leelőlegezték a Bentley Continental GT-t) és csak páran vannak azok, akik egyből osztogatják a tippeket. Én ilyenkor röhögök, mert a legtöbbjüknek halvány lila gőze sincs a tőzsdéről és az egész intézményről. Hajlamosak elfelejteni, hogy ez is csak egy kaszinó. A megtévesztés abból is eredhet, hogy a kaszinókban nincsen óra (ugye?!), a tőzsdén viszont minden óramű pontossággal zajlik.

A börze léptéke még egy Las Vegas-i kaszinóhoz képest is több milliószoros, plusz ugye azért egyértelmű, hogy nem csupán 5-6 játékkal lehet bohóckodni a parketten. Mivel az illúziónak a legtöbben felülnek, ezért ma már nem lepődünk meg azokon, akik elvesztik a cérnát a tőzsdén. Míg egy kaszinóban viszonylag véges a veszteség mértéke, addig a tőzsdén lényegében a komplett családi vagyont el lehet égetni percek alatt.

Állítólag az egyik hazai tulajdonú brókercégnél volt egy arc, aki kb. 200 millió forinttal kezdte a zsonglőrködést a tőzsdén. Csak devizákkal játszott és nagyjából egy év alatt felütötte 1,2 milliárd forintra a pénzét. Na most a jegenyefák se nőnek az égig, az ürge viszont elhitte magáról, hogy mindenható, úgyhogy szépen lassan meglett a sztornó. A pasas mentálisan összeomlott, azóta is folyamatos pszichiátriai kezelésre szorul.

Ez persze csak egy a sok hasonló sztori közül, de hát az is egy mentális csoda, hogy az emberek csak a nyereményekről szeretnek beszámolni, a buktákról sohasem. Hallottátok már bármelyik nagy pókerarcot arról regélni, hogy mennyi ment be a lukba egy-egy este alatt? Hát ez az baszki. A király meztelen. Tehát innentől kezdve mindig fenntartásokkal kell kezelni, ha valaki azzal roadshow-zik éveken át, hogy ő 2008-ban megmondta a tutit. Who the fuck cares? Lehet, hogy azóta már fingja sincs az egészről.

Rohadtul nem úgy tűnt, hogy valaha is el tudjuk kezdeni. A koncepcióval már kész voltunk egy hete, viszont csak tökéleteset akartunk kihozni belőle. Kb. ugyanazt érzem, mint amikor 2005. december 5-én megszólalt a Disco Shit a Rádió 1-en. Bárány, Jován, Lauer, Antonyo, Soneec és Danny L voltak a korszak nagyjai. Akkor még a Hajógyárin pörgettek (hello Vizo), és a tinilányok a klub wc-jében sorban cidázták volna őket.

A Disco Shit azért volt más, mert pont akkor lettem szerelmes a house zenébe – és persze pont úgy éreztem magam, mint amikor a filmekben a kölök tátott szájjal áll a vaskapu előtt. Az iparág sztárjai persze jönnek-mennek (inkább csak mennek), ezért a fenti gang neve ma már abszolút nem cseng trendi módon. Lásd, most az ex-E-Klubban pakolják a lemezeket, hát mit ne mondjak, szép karrier.

Ez a sztori persze nem csak a zene világára érvényes, hanem az élet minden területére. Kedvenc sztorim a Polaroid. Azért vált szívügyemmé, mert már minden nap kiugrik valaki a bokorból, aki az Apple mindenhatóságával vagy éppen örök életével roadshow-zik (értsd, terjeszti az igét). A ’80-as években családi ereklye volt egy Polaroid gép, tessék megnézni, hogy manapság mennyiért vesztegetik ezeket a hulladékokat. Na meg, hogy ki az a madár, aki a digitális képek korában még ezzel bohóckodik.

Megmondom miért érdekes ez: a legtöbb befektető hajlamos feleségül venni a befektetését. Vagyis ha jó hír jelenik meg a cégről (amiben részvényes), netán felfelé megy az árfolyam, akkor totál happiness van. Ha viszont záporoznak a negatív hírek, akkor jön a kapcsolati válság, a tányértörés és a mély depresszió. Csak halkan jegyzem meg, hogy ennyit nem ér az egész.

A tőzsde befektetések olyanok mint a pasik vagy a csajok: jönnek-mennek. Mindig lesz újabb, jobb, szebb, faceliftes vagy éppen nagygenerálon átesett. Vagyis nem szabad ragaszkodni sokáig egy pozícióhoz sem. Be kell húzni a stopokat, amik a hülyeségektől védenek meg (hello, itt most nem feleséget vagy férjet castingolunk!). Fájdalmas lesz, úgy érezzük majd, hogy félrelépett a befektetésünk, de sajnos annyi a fos a tőzsde tengerén, hogy másképpen nem tudunk felszínen maradni.